Széchenyi

Meggyőződése, hogy a hárommilliós pályázatokkal ugyanakkora energia-befektetéssel kell foglalkozni, mint a hárommilliárdosokkal. Szakmáját nemcsak azért szereti, mert jó segítséget nyújtani a pályázóknak, hanem azért is, mert állandóan fejlődésre van kényszerítve. Tóth Tünde, a Programiroda Közép-magyarországi régiójának tanácsadója.

Szereti a számok világát, még a kifizetési kérelmek elkészítésével is szívesen foglalkozik, fórumain szinte szabad széket sem lehet találni. Végtelenül szerény, mikor leülünk beszélgetni, szinte azonnal ajánlja három munkatársát, hogy velük is készüljön interjú, „ők is nagyon jók”. Januárban ő teljesítette a legtöbb indikátort: 16 tájékoztatást, 13 tanácsadást tartott, összesen 29 indikátort jelentő ügyfélkapcsolati tevékenysége volt. 

– A Monitoring Osztály adatai szerint idén januárban kétszer annyi tájékoztatást, hatszor annyi tanácsadást tartott, és majdnem kétszer annyi ügyfélkapcsolati tevékenysége volt, mint átlagosan a többi tanácsadónak országszerte. Mi a titka?

– Rengeteg munka és energia van mögötte, meg kellett tanulnom eladni a pályázatokat. Úgy érzem, helyzeti előnyöm van a többiekkel szemben, hiszen korábban a versenyszférában dolgoztam, ahol egy életre megtanultam, hogy menni kell az ügyfelek és a pályázatok után. Ha volt olyan felhívás, ami iránt nem érdeklődtek, de úgy gondoltam, hogy esetleg egy gyermekotthont, egy roma vagy civil szervezetet érdekelhet, akkor először e-mailben, majd telefonon tájékoztattam a potenciális ügyfeleket. Az ügyfélgenerálás másik remek eszköze a fórumozás. Tavaly májusban – amikor megjelent a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása felhívás – kezdtem el fórumokat tartani. Azóta abba sem bírom hagyni, havonta átlagosan két fórumot tartok, nemcsak fiatal vállalkozóknak, hanem civil szervezeteknek, önkormányzatoknak, valamint vállalkozásfejlesztő szervezeteknek is. Sokan sajnos megijednek a fórumozástól, pedig nem kellene; ha az ember felkészül, tisztában van a felhívással, választ tud adni a felmerülő kérdésekre. Abban az esetben sincs semmi probléma, ha nem, a tanácsadó bátran mondhatja, hogy a feltett kérdésre a kiírás nem tér ki, de utánanéz. Szépek a számok, amiket hozok, de nagyon figyelek arra, hogy a szakmai szerénységet éberen tartsam magamban.

– A fórumokon kívül hogyan találsz még ügyfelekre? Milyen a munkaszervezés? Mennyi időbe telt kialakítani azt a vállalkozói kört, akikkel kapcsolatban állsz?

– Teljesen új az a vállalkozói kör, akikkel most foglalkozom, egy ügyfelem sincs a régi munkáimból. Többnyire a fórumok révén alakult ki a vállalkozói adatbázisom, de sokan ajánlás útján kerültek hozzám. Ha az ember jól végzi a munkáját, ajánlják. A mai napig nem tudom például, hogy az ELTE Informatikai Kara hogyan talált meg. Meggyőződésem, hogy a hárommillió forintos projektet megpályázó vállalkozóval ugyanúgy kell foglalkozni, mint a hárommilliárdossal. Volt egy fiatal vállalkozóm még a TÁMOP mentorálásos időszakból, aki óriási lemaradásban volt, amikor hozzám került, még egy kifizetést sem adott be. Szépen végigvittük a projektet, fél év alatt lezártuk a pályázatot. Legyinthettem volna rá, hogy ha így elmaradt, csinálja meg egyedül, de nem tettem. És lám, milyen az élet, két hete hívott fel, hogy a Tungsram-Schréder Zrt. gazdasági igazgatója lett, és szeretne velem együtt dolgozni. Lehet, hogy nem találunk neki pályázatot, de jó érzés volt, hogy visszaigazolt az élet.

– A fórumokkal vagy a telefonos megkeresésekkel tud több ügyfelet elérni? Milyen arányban oszlik ez meg?

– Fele-fele arányban, és rengeteg energiát kell belefektetni, de jó hír, hogy a munka beérik. Hangsúlyozom, hogy helyzeti előnyöm van a többiekkel szemben, 1998 óta pályázatokkal foglalkozom. Akárki akármit mond, a pályázatírás külön szakma, nem elegendő csak a felhívás és a jogszabály ismerete, nagyon sok olyan helyzet adódhat, amit csak rutinnal és megfelelő gondolkodásmóddal lehet megoldani.

– Ilyen teljesítményt csak úgy lehet elérni, ha az ember szereti, amit csinál. Mi az, ami megfogott téged ebben a munkában?

– Nagyon szeretem a munkám, úgy érzem, most vagyok a legjobb helyen, ami megfogott benne, az nem más, mint a segítségnyújtás. Fantasztikus segíteni magánszemélyeknek, cégeknek, civil szervezeteknek, önkormányzatoknak akár a céges fejlesztésben, akár a munkahelyteremtésben vagy egy-egy karitatív tevékenység megvalósításában. Nagyon szeretem a most futó fiatal vállalkozós pályázatokat. Jó látni, az új generációt, nagyon kreatívak, bátrak, borzasztó ügyesen eligazodnak a digitális környezetben. Sokkal könnyebb velük például a pályázati felület elfogadtatása, mint egy vállalkozóval vagy egy civil szervezettel. Nagyon impulzívak, nagyon jó ötleteik vannak, van bennük dinamika, mennek, csinálják.

– Rácz Gábor regionális igazgató a vele készült interjúban arról beszélt, hogy sokszor tucat-ötletekkel jönnek a fiatalok. Van erre is példa?

– Persze, még mindig sok a műkörmös, a fodrász, a masszőr, de van játszótérkészítő, van olyan pályázó, aki szabadulószoba kivitelezésére használná a megpályázott összeget, van, aki Magyarországon teljesen egyedülálló nyomdatechnikai eszközökkel vagy európai sziklamászó adatbázissal akar piacra lépni. Egyébként meggyőződésem, hogy a tucat-ötleteket hozókkal ugyanúgy kell foglalkozni, mint azokkal, akik egyedi ötletekkel jönnek.

– Mi a kedvenc területe a munkájában? Fórumokat vagy konferenciákat tart szívesen, vagy inkább a tanácsadás a területe?

– 2015-ben, amikor a Széchenyi Programirodához kerültem, TÁMOP, TIOP projektek mentorálásával és projektdoktori feladatokkal foglalkoztam, nagyon szerettem. Az volt a feladatunk, hogy a megfeneklett pályázatokat orvosoljuk, nem volt olyan pályázóm, akit nem löktem volna át a célvonalon, közel 30 ügyféllel sikerült lehívni a támogatást, a hárommilliós projekttől a hárommilliárdosig. A konferenciákat nem annyira szeretem, száz ember felett már megremeg a hangom, a fórumok viszont nem jelentenek gondot, és a tanácsadást is szívesen végzem. Szeretek a pályázatok feltöltésében is segíteni, de bármennyire is meglepő, a kifizetési kérelmek összeállításával is szívesen foglalkozom, szeretem a számok világát.

– Mivel foglalkozott korábban? Mi vitte a pályázatok irányába?

– Alapvégzettségem politológia, de közgazdász is vagyok, Európa-szakértő szakirányon végeztem. Másoddiplomámat kifejezetten azért szereztem, hogy nagyobb betekintést nyerjek a pályázatok világába. A miskolci polgármesteri hivatalnál kezdtem dolgozni stratégiafejlesztési referensként. Abban az időszakban jött létre a Miskolci Operafesztivál, rengeteget tanultam a kulturális és civil pályázatokról, volt szerencsém együtt dolgozni Müller Péter Sziámival, színes időszaka volt ez az életemnek.

– Volt szerencsém részt venni egy tanácsadásán, illetve egy fórumba is betekintést nyerhettem, ahol Ön adott elő. Az egyik fiatal vállalkozó az előadása előtt azt mondta, azért vesz részt egy újabb előadásán, mert a korábbi nagyon hasznos volt. A fiatalok szívesen hallgatták, lelkesedése vitte magával a hallgatóságot. Honnan meríti ezt a rengeteg energiát?

– Ha az ember azzal foglalkozik, amit szeret, az tölt. Nagyon kreatív szakma, szép pálya a miénk, és nemcsak azért, mert adunk és folyton segítünk, hanem mert állandóan fejlődésre vagyunk kényszerítve. Aki akar, itt fejlődhet, rengeteg jogszabályi változást figyelemmel kell kísérnünk, és itt nemcsak a „Bibliánkra”, a 272/2014-es kormányrendeletre gondolok az uniós alapok felhasználásáról. Folyton figyelnünk kell akár a cég-, akár az adózási jogszabályi változásokat. Most például a földtörvényt kezdtem el böngészni, mert megkerestek egy szociális farm létrehozásával, és mivel nem tudom, mi az, el kellett kezdenem utánajárni. Nagyon nagy tudásra lehet itt szert tenni.

– Mennyire népszerűek a pályázatok? Hogy látja, a múlt ciklushoz képest több vagy kevesebb lesz az érdeklődő?

– Óriási dömping van, folyamatos időhiányban szenvedek, vannak olyan pályázatok, amiket egyszerűen nem volt még időm alaposan átnézni, szinte ömlenek EFOP témában a felhívások, de a VEKOP-on belül is. Vannak, amelyek megtorpannak, ilyen például a GINOP-on belül az iparjog pályázat, ami azért nem túl népszerű, mert utólagos finanszírozású és előleget sem lehet lekérni.

– Melyek a kiírt pályázatok közül a legkapósabbak, és melyek azok, ahol elkélne több érdeklődő is?

– A Közép-magyarországi régióban egyértelműen a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása és a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos pályázatok a legnépszerűbbek, de közkedveltek voltak az azóta felfüggesztett K+F pályázatok is. A VEKOP prototípus fejlesztéshez kapcsolódó felhívásának 8 milliárd forint összegű keretére több mint 33 milliárd összegű kérelem érkezett.

– Milyen szerinted a jó ügyfél? Milyen az életkori megoszlás a pályázók között? Erről van valamilyen statisztika?

– A jó ügyfél, aki konkrét ötlettel szeretne pályázni, és akar is tenni a pályázatáért. Annál rosszabb nincs, ha úgy jön be valaki, hogy mindegy milyet, csak kerítsünk neki pályázatot. Az a jó ügyfél, aki tudomásul veszi, hogy nem mi találjuk ki a felhívásokkal kapcsolatos különböző kritériumokat, hanem a törvényi szabályozásnak megfelelően írják ki a felhívásokat. A pályázók életkori megoszlásáról sajnos nincs statisztikánk.

– Melyek a jó tanácsadó ismérvei?

– Nagyon fontos a jó kommunikációs készség, de elengedhetetlen a sales-es véna is ahhoz, hogy el tudja adni önmagát, a céget és a pályázatot is. A jó tanácsadónak határozott fellépése van, és tisztában van az alapvető pénzügyi ismeretekkel, hiszen a pályázat lelke a költségvetés. A jó tanácsadó kívülről tudja a kormányrendeletet és ismeri a jogszabályokat is.

– Mi volt a kedvenc projektje? Melyik eredményére a legbüszkébb?

– Az egyik kedvenc projektem egy XVIII. kerületi, önkormányzati pályázat volt, mentorálásra kaptam őket. Úgy tudták, hogy rég lezárták már a pályázatukat, pedig nem, gyakorlatilag a pincéből, az irattárból hozták fel az adatokat és a projekthez szükséges papírokat. Az utolsó pillanatban sikerült orvosolni a pályázatot, lehívtunk nekik 10 millió forintot. Aktívan segítettünk a piarista rend magyar tartománya tanodapályázatának összeállításában is. Nagyon oda kellett figyelni a költségvetésnél, darabra lebontva minden egyes pingponglabdára is, mégis hiánypótlás nélkül ment át a pályázat, úgy, hogy nyertünk is, a 30 milliós maximumból 29 milliót sikerült elnyernünk.

– Hogy érzi magát a Széchenyi Programirodánál? Milyen a helyi csapat?

– Szeretek itt lenni, nagyon jó a társaság, próbáljuk egymást segíteni, legutóbb például Szűcs Mátyás tartott projektfenntartási jelentések beküldésével kapcsolatosan előadást nekünk. Jó, hogy nincs verseny, ellenségeskedés. Nagyon jó, hogy Rácz Gáborhoz a régió regionális igazgatóhoz nemcsak szakmailag, emberileg is lehet fordulni. Nem mindegy, hogy az ember nem gyomorideggel jön be dolgozni. Ez sokat ad. Szakmailag is.